Néha csak úgy képes vagyok magamnak generálni a feszültséget.  Elvégre nyár van, tiszta idő, lehetne menni pancsolni a két ebihallal a kertbe, én meg csak itt ülök benne, és nézem őket.Hiszti a köbön, hát.

Nemrég rátaláltam gyerekkorom hősére és mintaképére, Slappyre. Riasztó, hogy mennyire haosnlóvá váltam hozzá vénkoromra."- Miért bömböl ez a gyerek?!- Nem tudom, de ha nem ül vissza a helyére, hamarosan maga is követi a példáját." - Mindezt a zöld kalapjában, egy…

Rájöttem a lényegre. A legfontosabb dolog nem is a hogyan, hanem a mit.Végeredményben ezt akartam. - Akkor pedig már mindegy, hogy hogy értem el. 

Lassan kezdek kiöregedni a szakmából - legalábbis ez az érzésem támad minden egyes alkalommal, mikor a kelleténél agresszívabban intézek el egy ügyet; Nem csak a démont, de az engem alkalmzót is. Oké, az esetek többségében tényleg hülyeségeket kérdeznek, ráadásul a kis lakóm…

    A férjem mindig talál valami érdekeset nekem, mikor éppen nem fánkot esznek a társával a járőrkocsiban. 

Honnan tudod, ha a környékbéli srácok egytől egyig kútfejű vadbarmok?- Csúzlizzák a házad.Honnan tudod, ha a környékbéli terhes anyuka nem az?- Visszaküldi a lövedékeket. 

Egyébként pedig boldog névnapot kívánok a kedvenc női szinkronszínészemnek, Radó Döniznek. 

Tegnap ünnepeltük a párom születésnapját. Hihetetlen.  Harmincöt éves. Ahogy én is hamarosan az leszek. És leszünk még sokkal öregebbek is. De valahogy egészen egyszerűen nem tudom elképzelni magam máshogy, mint most: Kergetve a démonokat és az ebihalacskáimat. A…

Bodzalevet kívánok.