Rájöttem a lényegre. A legfontosabb dolog nem is a hogyan, hanem a mit.Végeredményben ezt akartam. - Akkor pedig már mindegy, hogy hogy értem el. 

Lassan kezdek kiöregedni a szakmából - legalábbis ez az érzésem támad minden egyes alkalommal, mikor a kelleténél agresszívabban intézek el egy ügyet; Nem csak a démont, de az engem alkalmzót is. Oké, az esetek többségében tényleg hülyeségeket kérdeznek, ráadásul a kis lakóm…

    A férjem mindig talál valami érdekeset nekem, mikor éppen nem fánkot esznek a társával a járőrkocsiban. 

Honnan tudod, ha a környékbéli srácok egytől egyig kútfejű vadbarmok?- Csúzlizzák a házad.Honnan tudod, ha a környékbéli terhes anyuka nem az?- Visszaküldi a lövedékeket. 

Egyébként pedig boldog névnapot kívánok a kedvenc női szinkronszínészemnek, Radó Döniznek. 

Tegnap ünnepeltük a párom születésnapját. Hihetetlen.  Harmincöt éves. Ahogy én is hamarosan az leszek. És leszünk még sokkal öregebbek is. De valahogy egészen egyszerűen nem tudom elképzelni magam máshogy, mint most: Kergetve a démonokat és az ebihalacskáimat. A…

Bodzalevet kívánok. 

Sürgős riasztsára megyek ki. Pár talan, kiüldöztem őket, minthogy veszélyes fegyenceket kell bevinni... Bemegyek a lakába, fegyver elő, erre mit látok? Kávéznak. De rendesen, csészékből, kristálycukorral, és még barna is volt, ha jól láttam. Na ne. Két lövés, két kavics, és…