Ilyenkor annyira furcsa: Mintha várnék valamire vagy valakire. Ameddig nincs itt, olyan, mintha csak lézengenék és semmi hasznosat nem tennék (még ha éppen dolgozom is, vagy legalábbis azon töprengek), viszont mikor ideér, minden rendben lesz.

Néha csak úgy képes vagyok magamnak generálni a feszültséget.  Elvégre nyár van, tiszta idő, lehetne menni pancsolni a két ebihallal a kertbe, én meg csak itt ülök benne, és nézem őket.Hiszti a köbön, hát.

Ami azt illeti, elég sok időmet felörli a munkám, a maradék pedig mind a családra megy. Így aztán nem volt éppenséggel számomra túl meglepő, hogy már két éve nem él a jogsim. Nekem nem is lenne túlontúl lényeges, miután gyakorlatilag csak a meridiánt használom, de utóbb…